Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookie-kkal kapcsolatos irányelv értelmében.
Menü

A felfekvés kezelése, tünetei és okai

Felfekvés
 

A felfekvés kezelése, tünetei és okai

Sajnos világméretű és egyre inkább növekvő probléma a társadalom elöregedése, ezért mára már mindennapos feladattá vált a családokban az idős, mozgásképtelen családtagok gondozása, és az ezzel járó speciális igényekhez történő alkalmazkodás is – többek között – a felfekvés kezelése is.

De természetesen egy váratlan baleset, vagy tartósabb ágyhoz kötött állapot nem csak az idősebb generációnál következhet be, így korosztálytól függetlenül fontos feladat a felfekvéssel küzdő betegek szakszerű ápolása, otthoni, illetve intézményi gondozása.

Ezért fontos megismerni a felfekvés jellemzőit: a kiváltó okokat és a kezelési javaslatokat.

Mi a felfekvés?

A felfekvés vagy más néven a nyomási fekély (latinul decubitus) a bőr és a bőr alatti szövetek lokális sérülését, illetve a tartós nyomás, nyíróerő, súrlódás, vagy ezek kombinációja által okozott szövetelhalást jelenti.

A zárt felfekvésről, akkor beszélünk, amikor a mélyebb szövetek már elhaltak, de egy nagyon vékony bőrfelület még beborítja a sebet. Ilyen típusú felfekvés a hosszú altatásban történő műtétek esetén fordul elő leginkább.

A felfekvés okai és kialakulása

Hogyan alakul ki felfekvés?

A hosszú napokat, illetve heteket ágyban töltő, ágyhoz kötött betegeknél sajnos igen könnyen kialakul a felfekvés, főként abban az esetben, ha mozgásukban is korlátozottak. Különösen veszélyeztetettek az idős, bénult, (gerinc és medence) balesetet szenvedett betegek, a kórosan legyengültek, illetve a szklerózis multiplexben vagy agyvérzésben szenvedők.

A felfekvés kialakulását tovább fokozhatja a láz során fellépő izzadás is, hiszen a bőr tartósan nedvessé válik. Ez a folyamat odáig vezet, hogy romlik a bőr természetes védekezőképessége, ami miatt a felületén megtelepednek a különböző kórokozók.

Dekubitusz gyakran előfordul a cukorbetegeknél, illetve szív- és érrendszeri problémákkal küszködőknél a kiserek sérülései miatt. De felfelfekvést okozhatnak a különféle protézisek, illetve a kerekesszék a székhez kötött állapot miatt is.

A felfekvés kialakulása a fekvőfelület tartós nyomásnak kitett pontjain jelenik meg, ahol a kiserek huzamosabb ideig összenyomódnak. Ilyenkor nem tudják kellőképp átereszteni a vért a mélyebben fekvő szövetekhez, így oxigénhiány alakul ki. Ezen a területen méreganyagok keletkeznek, ami a kórokozók elszaporodásához vezet, ami végül a sejtek és a szövetek részleges vagy teljes elhalását eredményezi.

A fizikai ingerek tovább súlyosbíthatják a felfekvést: a dörzsölés, a beteg mozgatása, öltöztetése, fürdetése  során igen körültekintően kell eljárni.

A felfekvés megállapítását a bőrfelszín vizsgálatával teszik meg: megvizsgálják a váll, a keresztcsont, a csípő, a könyök és a sarok bőrfelszínét sebeket, fekélyeket keresve.

A felfekvés tünetei

Miről lehet a kezdődő decubitust felismerni?

A felfekvés először piros, enyhén gyulladt bőrfelületként jelentkezik. Ez hamar átfordul és viszkető, égő sebek jelennek, amelyeket egyre erősödő fájdalom kísér. A tünetek súlyossága, kellemetlensége annak függvénye, hogy mennyire előrehaladott stádiumról beszélünk.

Ehhez meg kell állapítani a felfekvés súlyosságát, ami a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a seb mélységén alapul. A felfekvésnek négy jól elkülöníthető fázisa ismeretes, amit az alábbi kép is szemléletesen illusztrál:

 

 

1. fázis

A bőrpír megjelenése, amely ujjnyomásra eltűnik, majd kis idő elteltével ismét megjelenik. A bőr meleg tapintású, elvékonyodott, sérülékeny, a beteg fájdalomról panaszkodik. Sötétebb bőrű személyek esetén a bőr elszíneződése, melegedése, ödémája, megkeményedése jelzésként fogható fel.

2. fázis

Részleges hámhiány a bőr felületén, -alatt vagy mindkettőben. A bőr forró és hámhiányos, ezért ez a terület nagy fájdalmat okoz. A fekély felületi és klinikai szempontból horzsolásnak vagy hólyagnak tekinthető. Ebben a stádiumban a felfekvés még eredményesen gyógyítható, és ezáltal elkerülhető a mély, fekélyes decubitus kialakulása. Ha azonban nem történik eredményes beavatkozás, a betegség rövid időn belül a nehezen gyógyítható harmadik fázisba lép.

3. fázis

A harmadik fázisban teljes vastagságú hámhiány jelentkezik. Nagy mennyiségű bőrveszteség, elhalás történik és a bőr már nem látható, az alatta lévő szövetek is károsodnak vagy elhalnak, amely a izomhártyáig is elterjedhet, de azon még nem jut keresztül. A fekély klinikai jellegzetessége a sebszélek aláterjedtsége, kráter, vagy üreg képződése. Ha egy fertőzés bekövetkezik, a beteg terület gyulladással, az addiginál erősebb fájdalommal reagál, a seb terjedni kezd és fokozottabb váladékozás indul meg. A decubitus fertőződése esetén az orvos általában antibiotikumos kezelést ír elő.

4. fázis

Ebben a fázisban már teljes bőrhiány van, mélyre terjedő roncsolódással, szövetelhalással, amely magába foglalhatja az adott terület ín, izom-, és csontszövetének sérülését, roncsolódását, illetve elhalását is. A felfekvés ezen stádiumában már a csontszövetek láthatóvá válnak. A súlyos felfekvés nyílt sebbel jár, ezért mindent el kell követni a befertőződése ellen, amely nemcsak a sebgyógyulást gátolja, de hatására bizonyos kórokozók súlyosabb bajt is okozhatnak.

Fontos a megfelelő vérkeringés fenntartása. Ez elsősorban nyomásmentesítéssel érhető el, de jelentősen fokozható a bőr vérellátása forgatással, mozgatással, az ágyban végezhető tornával és masszázzsal, illetve a veszélyeztetett területek rendszeres kezelésével.

A nyomási fekélyek megelőzésében és kezelésében a gyógynövényeknek kiegészítő szerepe lehet, ennek megfelelően foglal állást a decubitus rizikófelméréssel, prevenciójával és kezelésével kapcsolatos hazai szakmai protokoll is.

A felfekvés kezelése

  • A felfekvés kialakulása esetén meg kell akadályozni a felfekvés kiterjedését, továbbterjedését!
  • Meg kell szüntetni a sérüléseket okozó nyomást! Ehhez legalább 1-2 óránként át kell mozgatni a felületeket, hogy igénybe legyenek véve.
  • A legjobb, ha a beteg 15 percenként fekvő pozíciót változtat, ha módjában áll.
  • Alkalmazzunk erre a célra kifejlesztett nyomáscsökkentő vagy -enyhítő eszközöket, amik tehermentesítésre lettek kitalálva!
  • A sebeket naponta többször, rendszeresen sterilen, nedves kötéssel át kell kötözni!
  • Mellőzni kell a hagyományos sebhintőporokat és krémeket is, mert ezek elzárják az oxigént a sebtől, így nehezebben gyógyul.
  • A sebeket fontos rendszeresen újrakötözni és géllel fedni. Ebben a dermolex gél is igen nagy segítség tud lenni.
  • A kezelés során indokolt lehet a fájdalomcsillapítás, ami a kezelőorvos hatásköre. A gyulladások megelőzésére antibiotikum-kezelést is felírhat a kezelőorvos.
  • Súlyos felfekvéses fekélyek esetében sajnos sokszor elkerülhetetlen az elhalt szövetek műtéti eltávolítása.
  • A gyógytorna rengeteget tud segíteni az állapoton, melynek célja az izmok mozgatása, erősítése, valamint a keringés javítása.
  • A kezelés során ne hagyjuk figyelmen kívül a bőr tulajdonságait sem: vizsgáljuk meg mennyire érzékeny, száraz, pirult, repedezett a bőr stb.

A felfekvés megelőzése

A felfekvés megelőzése gondos figyelmet igényel, hogy a beteg életminőségét mihamarabb javíthassuk. A felfekvés megelőzéséről és a dermolex bőrregeneráló gél használatáról a linkre kattintva tájékozódhat!